|
|
 Tudni illik, hogy mi illik! És nincs ez másképpen a templomban sem. Gondolta volna, hogy létezik egy íratlan templomi etikett, amit még azoknak is illik ismerni, akik nem tartják magukat vallásos embernek?
|
A menyasszony és a vőlegény ez alól egészen biztosan kivétel, hiszen mi más oka is lenne annak, hogy az Úr színe előtt is szeretnének egybekelni. Viszont vannak vendégek, akik csak akkor mennek templomba, ha hivatalosak egyik ismerősük esküvőjére. Reméljük, hasznos tanácsokkal láthatjuk el őket.
Bármilyen hihetetlen, de bizony egy templomnak is megvan a maga etikettje. Sőt, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy semmi nem történik ok nélkül, illetve mindennek egyetlen célja van: testben és lélekben jelen lenni a szentmisén.
Szenteltvíz és bálványimádás
A templom bejáratánál találjuk a szenteltvíz tartót. Mielőtt belépünk az épület belsejébe, mártsuk bele ujjaink végét, és vessünk keresztet még akkor is, ha nem vagyunk vallásosak.
Ez egyfajta tisztelet a vallás előtt (a zsinagógába például nem illik fedetlen fővel belépni), ugyanakkor a szentelt víz eltörli a kisebb, vagyis bocsánatos bűnöket.
Miután megtisztultunk bűneinktől, igyekezzünk minél gyorsabban helyet keresni. Lehetőség szerint elöl foglaljunk helyet, mivel egykor hátul csak azok a bűnösök álltak, akikről mindenki tudta, hogy
vétkeztek. Mielőtt azonban helyet foglalunk, ereszkedjünk térdre az Oltáriszentség előtt, kifejezve ezzel tiszteletünket, imádatunkat.
Az Oltáriszentség nem feltétlenül a főoltárnál található, helyét az örökmécses jelzi. Fontos, hogy ezt észben tartsuk: hiába hajlunk meg ugyanis a főoltár előtt, ha nem ott őrzik az Oltáriszentséget, az nem több, mint bálványimádás.
A belső csend
Függetlenül attól, hogy esküvőre, keresztelőre, vagy csupán szentmisére érkezünk fontos, hogy mindig csöndben legyünk. Így ugyanis nem zavarjuk azokat, akik már imádkoznak. Soha ne feledjük, hogy Isten engedett be a házába, ha tehát hangoskodunk, vagy éppen mással beszélgetünk, akkor az Oltáriszentséggel szemben vagyunk tiszteletlenek.
A csend alatt nem csak azt kell érteni, hogy nem illik csevegnünk, hanem az is fontos, hogy elménket meg tudjuk tisztítani a világi gondolatoktól, és a lélek rá tudjon hangolódni az imádságra.
A ceremónia menete
Minden ceremóniának megvan a maga menete: a megfelelő pillanatban keresztet kell vetni, le kell térdelni, állva kell imádkozni, az imádságokat pedig időnként a zsoltárok éneklése váltja fel. Függetlenül attól, hogy nem vagyunk vallásosak, és nem imádkozunk, már csak barátaink miatt is, akik életük egyik legszebb eseményét élik át, kövessük nyomon, hogy éppen mit kell tennünk. Mivel biztosak lehetünk abban, hogy lesz elég rutinos és vallásos személy mellettünk, nem lesz nehéz dolgunk.
Áldozás: nem mindenki kaphat szentostyát. Aki volt elsőáldozó tudja, hogy az Oltáriszentséget csak az veheti magához, aki bűntelen és rendszeresen jár templomba. Ha tehát szeretnénk áldozni, fontos, hogy „rendezzük kapcsolatunkat”az Úrral. Erre a gyóntatószékben van lehetőségünk, és a szentmise előtt, amikor is arra kérjük a szentlelket, hogy segítsen felkészülni az Oltáriszentség fogadására.
Mondjunk hálát szentmise után
Miután a fiatal pár kimondta a boldogító igent, és véget ért a szentmise, ne rohanjunk ki azonnal a templomból. Gondoljuk végig, hogy mindaz, aminek mi is a részeseivé válhattunk, egy örök életre szól. Az eskü, amit a barátaink, testvéreink előttünk tettek, egy jól megfontolt döntés következménye, és egyben annak is ígérete, hogy valóban mindig számíthatnak majd egymásra. Legyünk hálásak azért, hogy részesei lehettünk ennek a csodálatos pillanatnak. Mondjunk köszönetet érte a barátainknak és az Úrnak is.
Ünnepnapok alkalmával
Bizonyos ünnepnapok alkalmával a templomi etikett nem engedi a díszítést. Gondoljunk csak bele, milyen lenne az, ha Húsvétkor, Krisztus halálának és feltámadásának napján minden rózsaszín virágszirmokban úszna. Természetesen az elsőáldozás, a keresztelő, na és persze az esküvő egytől-egyig olyan örömünnepek, melyek alkalmával a díszítés nem hogy megengedett, hanem szinte kötelező.
A keresztelő és az elsőáldozás virágai a liliom, a fehér rózsa, mivel a fehér szín a tisztaság jelképe. Az esküvő alkalmával szintén a fehérnek kell dominálnia, ám ebben az esetben a lágyabb színek: mint a rózsaszín, világoskék is megengedettek.
A templom díszítését beszéljük meg előre az atyával. Ha adott napon nincs más jelesebb esemény, akkor a virág kavalkádnak semmi sem szab határt.
Esküvőnket lehetőség szerint ne tervezzük egyházi ünnepnapokra. Ezekben az időpontokban általában nem is vállalják az esketést, és a díszítéssel is bajban leszünk.
|
Nyomtatóbarát verzió![](javascript:openpic("http://www.eskuvo.hu/download/templomi_etikett_350.jpg/templomi_etikett_350.jpg",290,350);)
Impresszum