Az emberi társadalmak elvilágiasodása, az egyházi keretektől való távolodása magával hozta a házasságnak állami jogforrásból származó, ma is ismert jogszokását: az állami anyakönyvvezetést.

Az állami anyakönyvvezetés bevezetése azonban korántsem jelentette az egyházi házasságkötések megszűnését, hanem inkább felszabadította az adminisztratív teher alól, bár az egyházi anyakönyvezés továbbra is működik, mintegy megpecsételve a házasság megkötését.

Az általános szabály Magyarországon, hogy bármilyen templomi esküvő csak abban az esetben tartható, ha azt megelőzi az állami anyakönyvvezető által törvényesen megkötött házasság.
Ami az egyházi esküvőt igénylő jegyespárokat illeti, elmondható, hogy többségük nem tekinthető rendszeres vallásgyakorlónak, ezért bizonyos fokig tájékozatlanok az egyházi esküvők előkészítésében, általában másodlagos forrásokra hagyatkoznak, amikor döntés előtt állnak.

Érdekes, mondhatni pozitív ellentmondás, hogy amennyire csökken a mindennapi vallásgyakorlat, úgy növekszik az igény az olyan vallási "szolgáltatások" iránt, amelyek a családi élet egyes kiemelkedő eseményeit illetik. A divattá vált fényes esküvőknek szinte többségében része is valamilyen egyházi esküvő, elsősorban az ünnepi alkalom jelentőségét növelendő.

E mögött a jelenség mögött nem annyira az egyháziasság iránti érdeklődés növekedése tapasztalható, hanem az emberek az úgymond maguk módján való vallásosság iránti igényének erősödése tapintható ki.

A házasságkötés szándékát megelőző találkozások, együtt járások, kapcsolatok, szerelmek többsége nem aszerint jön létre, hogy a párok milyen vallásúak. Ebből következik, hogy leggyakrabban csak a házasságkötést közvetlenül megelőzően válik kérdéssé, hogy vajon a különböző vallási háttérrel, vagy annak hiányával rendelkező házasulandók, akik templomi esküvőt is szeretnének, milyen módon tehetik meg azt. Az egyházi életnek ez az ünnepélyes momentuma - az esküvő - azonban korántsem a megrendelő igénye szerint alakul, mint az esküvői szertartásrendszer más elemei. Sőt, nagyon is meghatározott szokások, hitelvek, szabályozzák a különböző felekezetek házasságkötési gyakorlatát. Van azonban egy nagyon komoly változás az egyházak esküvői gyakorlatában: az egymás szertartásainak türelmesebb elfogadása, a különböző hitvallású házasodó felek számára biztosított lehetőségek toleráns elfogadása. Annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy különféle vallási háttérrel rendelkező házasodó felek egyszerre egy helyen, egy templomban kössenek egyházi házasságot, esetleg két felekezet lelkészeinek egyidejű szolgálatával. Ezt nevezik ökumenikus, felekezetek közötti esketési szertartásnak.

Nézzük át most röviden, hogy az egyes felekezetek a magyarországi gyakorlatban mit vallanak, tanítanak a házasságkötésről és ennek megfelelően kik és milyen feltételek teljesülése után tudnak egyházi esküvőt is kötni.

A cikk folytatása a Magyar Esküvő 2007/1-es kiadásában olvasható.