A polgári esküvőnek is megvannak a maga szabályai. Ha nem szeretnénk felkészületlenül érkezni saját esküvőnkre, nem árt, ha utánanézünk pár dolognak. Ahhoz, hogy minden zökkenőmentes legyen, fontos, hogy előre megbeszéljük a névválasztást, a tanú kiválasztását, sőt az egész ceremóniát megszervezhetjük.
Vendégkönyvek, ültetőkártyák, az emlékbe eltett menükártya, köszönőajándékok - számtalan módja van annak, hogy emlékezetessé tegyük az esküvőt, akár hozzátartozóink, vendégeink számára is.
Egyes vidékeken a menyasszonytáncra az esküvőt követően, általában éjfél előtt kerül sor. Az arát ilyenkor nem csak a férfiak, hanem a hölgyek és a gyerekek is táncba vihetik. A menyasszonytánc alkalmával a lekérés pénzért történik, amire az örömanyák felügyelnek. A tánc során gyűjtött összeg a nászajándék részét képezi. A vőlegény csak a végén kerül sorra, tulajdonképpen úgy, hogy elrabolja kedvesét a násznép elől.
A koszorúslányok a táncparkett közepére állnak. Egy nagy gyertyával a kezükben egyedül kezdenek el táncolni. Aztán felkérnek valakit táncolni, és azzal táncolnak egy dal erejéig. Ezt követően ismét felkérnek valakit, és ez így megy egészen addig, mígaz egész vendégsereg nem táncol velük együtt.
Fátyoltánccal régebben a menyasszony szüzességének elvesztését ünnepelték, mára viszont az esti ünneplés mókás részévé vált. Pontban éjfélkor, a menyasszonyt bekötött szemmel a táncparkett közepére állítják, ahol elkezd táncolni. Amint a zene leáll, minden résztvevő nő odarohan, és megpróbál egy darabot megszerezni a fátylából. A hagyomány szerint az lesz a következő menyasszony, aki az első darab fátyolhoz hozzájut. De a többiek sem távoznak üres kézzel, mert minden darab fátyol azt szimbolizálja, hogy a sorsunk a saját kezünkben van. Arra azért vigyázzunk, hogy a fátyol a különleges tánc alkalmával ne legyen hajtűkkel a hajunkba tűzve, különben a szép hagyományból gyorsan rossz emlék lehet. Azok, akik nem szeretnék, hogy a fátylukat széttépjék, készüljenek ehhez a tánchoz az eredeti helyett egy egyszerűbbel.
Pro és kontra - Érvek és ellenérvek - Ki tegye fel a nagy kérdést?!
Ha a nagy kérdésről van szó, akkor egy olyan képet képzelünk magunk elé, ahol a férfi kéri meg a nő kezét. Vajon a térdeplő gavallérok időszerűek még egyáltalán? Vagy a nők manapság jobban szeretik maguk feltenni a kérdést: elvennél feleségül? Körbekérdeztünk, és leírtunk két teljesen különböző véleményt arról a problémáról, hogy:
Ki tegye fel a nagy kérdést?!
A boldogító igen kimondásakor kinek ne lenne az a legfôbb dédelgetett álma, hogy egész életét szíve választottjával élje le? Akiknek ez megadatik, azok megérdemelten ünnepelhetnek.
A házasság intézménye a kezdetekben a vallásos ember számára isteni kinyilatkoztatásból származó kötelezettség, a házasság regisztrálása pedig az egyház feladata volt.